A sípcsontról 2.rész Rendben, rúgunk vele. Nagyot. De hogyan edzzük fel? Nincs ebben valami trükk? A sípcsonttal rúgás kezdeti történetében ezzel kapcsolatban keringett a legtöbb mendemonda. A sípcsontját (mint fő fegyverét) rituálisan festő Kató Mihályról “köztudomású” volt hogy “kiidegelték” a sípcsontját, illetve a festék maga is fájdalomcsillapító anyagot tartalmazott (ha már egyszer “kiidegelték” akkor minek ? ), ellenfele, az őt végül legyőző Rehák György a rossz nyelvek szerint lidokainnal kezelte a lábszárát, mások akupunktúrás kezeléseket alkalmazva értek el időszakos érzéketlenséget, stb. Reméljük hogy az ilyen hülyeségek lassan kikopnak a köztudatból.
A “kiidegelést” azonban nem tudom szó nélkül hagyni, napjainkban is olvasok olyan bejegyzéseket ahol ezt a szót használják, illetve az idegek elhalása kerül említésre.
A fájdalom egy egyszerű jelzés a testtől, arra utal, hogy valamilyen szövetkárosodás történt. A feledzett, felkeményített sípcsontban egy rúgástól nem történik szövetkárosodás, ezért nincs miért fájnia. Ugyanakkor kérjünk meg egy edzett harcost, hogy csukja be a szemét, és jelezze amikor épphogycsak megérintjük a sípcsontját. Ugye hogy érzi? Nincs ott az idegekkel semmi elhalás meg trükk... Mi akkor a valóság? A valóság meglehetősen prózai: a sípcsont felülete nagyon jól edzhető és keményíthető, károsodás nélkül. A nagy eredményekhez persze itt is kell fájdalomtűrő képesség, de melyik nagy sportteljesítményhez nem?
A sípcsont felületét előlről egy V alakú csonthártya takarja, ennek felületét sok kisebb-közepes, a fájdalomküszöböt épp elérő ütéssel edzve, egészen komoly eredmények érhetők el. Ennek feledződése közben, a nagyobb erejű átütések már a mögöttes sípcsont felületben is struktúrális változásokat okoznak, jól megerősítve azt. Általános szabály, hogy a sípcsont egész felületét (teljes hosszban, lapját, élét, külső élét) fel kell edzeni, nemcsak a véletlen események miatt, hanem azért is, mert így sokkal hamarabb alkalmazkodnak a tényleges rúgófelületek is. Az edzés itt is -mint mindenhol- fokozatos legyen! Ne akarjunk hirtelen nagyot ugrani, vagy másokat utolérni, lehagyni. Az edzés és az idő a megoldás. Edzésmódszerek A legendáriumokban szereplő megoldásokat, azaz a kemény tárgyakkal ütögetést, vagy kemény tárgyak rúgását hagyjuk meg a filmeknek és a fanatikusoknak. Ennél mára sokkal jobb megoldásokat ismerünk. (A klasszikus Van Damme-féle farugdosáson felnőtt nemzedéknek még annyit, hogy a thai “edzőfák” nagyra nőtt fűfélék, jóval rugalmasabb kéreggel és törzzsel mint mondjuk egy becsületes magyar bükk.)

• Az első és legegyszerűbb edzésmódszer a félkemény boxzsák rúgása, ez azért is indokolt, mert a sípcsont felületén kívül a rúgásban résztvevő ízületi struktúrát is megerősíti. Egyre keményebb zsákon gyakorolva egészen magas szintet el lehet érni. Logikailag ugyancsak ide tartozik az autógumi rúgása is.
• A másik edzőeszköz család a kemény (de legalábbis öntartó) mag rugalmas bevonattal boritva. A thai bambusz rugdosás ennek jellegzetes példája.Földbe vert faoszlopot műanyag fóliával, textíliával, takaróval, pokróccal stb betekerve hasonló rúgóeszközt kapunk.


A sípcsont és a "cső"

• Ugyanennek a kategóriának a fordított változata sstyleban a “cső” becenevű, kb 35-40cm hosszú félcolos vascső, csőszigetelővel bevonva. Ennek súlya, súlyelosztása és rugalmassága nagyon jól szimulálja a sípcsont-sípcsont találkozást. Értelemszerűen ezt nem rúgjuk, hanem kézben fogva ütögetjük vele a sípcsontot, ezzel nagyon pontos erőkifejtést elérve. Éppen ezért a regenerálásban is fontos eszköz.
• Jellegzetes edzőeszköz a thai kőzsák, ami a magyar babzsákhoz hasonló eszköz, csak bab helyett gömbölyű kövekkel. Ez jól körülöleli a sípcsontot, egyenletesen edzve a teljes felületet.

A felületedzést fájdalomhatáron végezzük, azaz a mosoly már torzulhat, de még ne fájjon. A sérült részre edzést hagyjuk meg a fanatikusoknak és a hülyéknek, de egy sérült terület nem jelenti azt hogy a sípcsont többi részét ne edzzük tovább. Mit tegyünk sérülés esetén ? Sérülésen itt a sípcsontra jellemző, túledzés vagy összerúgás okozta fájdalmas részt értjük, és nem pl. törést. A hűtés, borogatás feltétlenül indokolt, ugyanis meggátolja a sérülés nagyobb területre való kiterjedését. Ennek azonban csak egy napon belül van jelentősége, amíg az ún falósejtek feldolgozzák a sérült részt. Utána már megkezdődnek a testben a lényegi helyreállító folyamatok, amit a hűtés csak lassítana.
A további helyes eljárásról már erősen megoszlanak a vélemények. * Valószinűleg itt is a szokásos kettősség áll fenn. Vannak az általam irigyelt feltűnően jól regenerálódó egyének, akikról a szólás is keletkezett hogy gyógyszerrel egy hét, anélkül hét nap. Az ilyen ember unott tekintettel rúgja tovább a sérült résszel is a zsákot, és még így is hamarabb gyógyul, mint mi, egyszerű földi halandók. Ez ugyanaz a magas fokú regenerációs képesség, ami egyes természeti népeknél is megfigyelhető. Sajnos a civilizált embereknek ez már csak kis részére jellemző, ők azok akik nehezen behozható előnnynel indulnak a harcművészetben. A sportban a versenyzők túlnyomó részét is ők teszik ki, egyszerűen azért mert ők tudnak megfelelni a támasztott magas fájdalomtűrő-regenerációs követelményeknek.. Tapasztalatom szerint ha van dudor, azt a hűtési időszakban le kell nyomni, ettől a regenerációs idő csökken. Sokak szerint ez mégsem jó módszer, bár ésszerű magyarázatot még nem hallottam, miért.
A sérült részre ne edzzünk, ellenben minden módon segítsük a gyógyulását. A felületedzés a sípcsont egészséges részein folytatódjon, különösen a sérült rész határán. (Erre pontossága miatt nagyon alkalmas a “cső”.) A sérüléshez közeli felületedzés gyorsítja az anyagcserét és az alkalmazkodást a sérült részben is, a regenerációs (gyógyulási) idő lényegesen csökken ezáltal. Sérülés alatt helyes táplálkozás és a fokozott vitaminbevitel indokolt, különösen C vitaminból.
Krémből a fekete nadálytő az, ami a a legtöbb embernek hasznos. Az első napon ne, onnantól viszont alkalmazzuk, minél többször naponta. A többi krémről megoszlanak a vélemények.
Ha a sérült részt újabb behatások érik, jó eséllyel alakulhat ki az igen fájdalmas és hosszan tartó csonthártyagyulladás. Ezt már nézessük meg szakorvossal, nem érdemes kísérletezni vele. Egyéb sérülések Keményítésnél ritkán, küzdelemben annál inkább előfordul a hematóma és a bőr felhasadása, repedése. A hematóma belső, bőr alatti vérzés, érsérülés. Ezzel minél hamarabb szakemberhez kell menni hogy leeresszék, különben a szövetközi vér megalvad, majd hegesedik, igen hosszú gyógyulási idővel. Lábfejen is gyakori ez a sérülés, pl. könyökbe rúgásnál. A bőr hasadása ugyancsak sebészeti beavatkozást igényel.

Vissza az 1. részre